"Nem történt bűncselekmény. " Sztálin Szovjetuniója arra törekszik, hogy dolgozóinak paradicsoma, mindenféle szükségletük kielégítője legyen. Egyik alappillére, hogy állampolgárai a közönséges bűntettektől és bűnözőktől való félelemtől mentesen élnek. Ebben a társadalomban mégis milliók félnek… az Államtól. Egy elsuttogott szó, és meghalsz. A rendszert az MGB, az Állambiztonsági Minisztérium védi állampolgáraitól. És nincs olyan MGB-tiszt, aki Leo Gyemidovnál bátrabb, lelkiismeretesebb és idealistább lenne. A háborús hős Leo gyönyörű feleségével Moszkvában él viszonylagos luxusban, még a szülei számára is fenntart egy tisztességes lakást. Egyetlen ambíciója, hogy a hazáját szolgálja. Ezen magasabb rendű cél érdekében embereket tartóztat le, és hallgat ki. Aztán megtörténik a lehetetlen. Egy másféle bűnöző – egy gyilkos – jár szabadlábon, és öl kénye-kedve szerint. Leo ugyanakkor azon kapja magát, hogy az ellenségei lefokozták és feljelentették, addigi világa a feje tetejére állt, szertefoszlott minden, amiben addig hitt.
Nem újkeletű, hogy Hollywood saját ötlet híján bestsellerré avanzsált regények történetét álmodja vászonra. Ha az alapanyagból készült feldolgozás a vásznon is képes visszaadni azt a hangulatot, azt az érzést, amit olvasás közben, saját világunk megteremtésekor érzünk, akkor ez természetesen nem gond. Az ifjúsági könyvek futószalagon érkező mozgóképes kivetülései azonban a legjobb példák arra, hogy a filmgyárban készült feldolgozások képtelenek túlmutatni a középszeren, és ha emlékeink legmélyebb bugyráig ásunk, akkor se biztos, hogy eszünkbe fog jutni olyan adaptáció, ami az elmúlt években igazán mély nyomott hagyott bennünk, moziszerető rajongókban. Pedig alapanyag bőven akad, itt van például jelenlegi kritikánk alanya, Tom Rob Smith bemutatkozó regénye, a 2008-ban megjelent A 44. gyermek, ami ugyan a felszín alatt sokkal inkább ponyva, mint egy komoly, társadalmi ellentétekre épülő, ideológiáktól sem mentes, drámával fűszerezett thriller, mégis pillanatok alatt bestsellerré vált. Talán azért is, mert a regény inspirációját valós események szolgálták, középpontban a Szovjetunió egyik legrémesebb sorozatgyilkosával, a rosztovi rémmel, azaz Andrej Csikatilóval, aki legalább 52 nő és gyermek haláláért volt felelős.
A politikai töltetű thriller az 1953-as sztálini Szovjetunióban játszódik. A titkosrendőrség lelkiismeretes ügynöke, Leo Dimitrov (Tom Hardy) elveszíti beosztását, hatalmát és otthonát is, amikor nem hajlandó feleségét (Noomi Rapace), mint árulót elítélni. Moszkvából vidékre száműzik őket, és Mikhail Nesterov tábornokkal (Gary Oldman) összefogva egy sorozatgyilkos nyomába erednek. Leót az igazság felfedésében pszichopata riválisa, Vaszilij (Joel Kinnaman) akadályozza, aki ragaszkodik ahhoz, hogy "A paradicsomban nincs bűnözés".
Én nem a színészek miatt csillagozok 10-re, hanem a film üzenete miatt…Aki szerint nincs üzenete, az nézze az agyatlan vígjátékokat inkább és olvasson kicsit több törtélo_Mayer 2021. február 14., 21:12Ezt a filmet először nem egyedül láttam, és éreztem, hogy vissza kell hozzá térnem kellő figyelemmel, mert ez nem olyan alkotás, amit vendégek vagy házimunka mellett félszemmel megnézel, oszt pipa. Teljes figyelmet igényel, és elmélyülést ahhoz, hogy azt az elismerést kapja, amit megérdemel. Nálam tízcsillagos kedvenc lett. Szerintem remekül bemutatja az akkori orosz viszonyokat, eléggé hitelesnek tűnik a társadalom-, kor- és kórrajz, élükön a bizonyos jelmondattal: "A Paradicsomban nincs gyilkosság! ". A történet izgalmas jelenetekkel fűszerezve pontról pontra halad, méghozzá teljesen világos úton, sehol semmi homály. Helyenként elborzasztó dolgok annál inkább, de ezzel, gondolom, minden szülő és minden empatikus ember így van. A feleség és férj kapcsolatát megdöbbentőnek és gyönyörűnek találtam, és amin megdöbbentem, az voltaképp szükségszerű volt, csak aki nem olyan társadalomban él, az nem is gondol erre.