Aztán jött a pszichológia, hogy mérésekkel próbáljon meg rendet tenni az emberi elmében. Egy brit pszichológus, Charles Spearman az 1900-as évek elején azt gondolta, hogy vannak általános és speciális tulajdonságok, melyek összesítése és vegyülete tökéletesen leírja az emberi intelligenciát. (Ekkor Wundt már végezte az első kísérleteket Lipcsében, a világ első pszichológiai kutatólaborjában, Freud pedig örömmel mélyed el módos bécsi úrinők ösztönvilágában. ) Spearman szerint ez színtiszta matematika: van a g-faktorom (általános) meg az s-faktorom (különleges), ezeket megmérem és lerajzolom. Amilyen mintázat sok van, az az átlagos ember(gyerek), ami eltér, az a különleges. Ha sok az eltérés, akkor vagy nagy a baj, vagy nagy az öröm (nyilván attól függően, hogy az adott kultúra milyen eltérés felett ujjong). Ő volt Spearman, a faktoranalízis atyja, az 1910-es évek környékén. A tudomány szerencsére meghaladta ezt a nézetet, ma már - Howard Gardnernek köszönhetően például - azt gondoljuk, hogy sokféle intelligencia létezik, nem kettő.
Ez a könyv kapaszkodót adhat az erre vállalkozó apáknak. A Tökéletlen szülők, boldog gyerekek újszerű szemlélete abban rejlik, hogy a családi egyensúlyt állítja középpontba. Ettől függ ugyanis, hogy biztonságban érzi-e magát a gyerek, és van-e lehetősége igazán gyereknek lenni. Szól arról, hogyan hat rá a szülők egymáshoz fűződő viszonya, és a tágabb családdal való harmónia. Nem feledkezik meg az olyan - nem hagyományos - családban élőkről sem, mint az egyszülős- és szivárványcsaládok, vagy, ahol örökbefogadott gyerekeket IGLÁN KAROLINA pszichológus, pár- és családterapeuta. Az elmúlt hét évben rendszeresen publikált a Dívány internetes portálon a családi élettel, szülőség kérdéseivel kapcsolatos írásokat. Anya és feleség. "
Ez utóbbi dolgot nem is csodálom, nekem szerencsém volt, hogy a nagylányom még az internet hazai robbanása előtt született, de a kicsikkel terhesen már szándékosan kerültem a kismamás oldalakat. Pont elég volt kedélyborzolónak a pár baba-mama, kismama magazin levelező rovatát elolvasni. (további véleményem:)Népszerű idézetekLizi90>! 2022. július 9., 23:28 Egy szülésznő azt mondta egy előadásban: szép dolog, hogy manapság sok férfi ott van a szülésnél, és sokat beszélünk róla, hogy támogassa az anyát, de végre arról is szót kellene ejteni, ő hogyan szeretne jelen lenni, ő hogyan éli át a bevonódást. Ha egy férfi párja gyereket vár, azt kérdezzük tőle, hogy van a felesége. Ha megszületett a gyerek, arról érdeklődünk, hogy van a baba és az anyuka. Néha megkérdezhetnénk azt is, ő hogy van. Mert ha valaki úgy érzi, neki nincs itt szerepe, legfeljebb abban, hogy biztosítsa a feltételeket: keressen pénzt, és "segítsen", mondjuk, olykor bébiszitteljen, tehát, hogyha burkoltan kifejezzük, hogy ő itt csak másodhegedűs, akkor érthető, ha maga is elkezd kivonódni a történetből.
Az alcíme a ráhangolódás, együttérzés, önelfogadás is mutatja a szerző szerint fontosnak tartott technikákat, amiket viszont nem csak a gyerekkel, hanem a szülőnek önmagával, a házaspároknak egymással, és a tágabb külvilággal szemben is érdemes alkalmazni Cziglán Karolina szerint. A könyvben nagyon jó alcímek vannak, és rengeteg apró téma is felmerül, talán elsőként és legfontosabbként azt a fejezetet emelném ki, amiben az anyává válás sokkjáról ír. Merthogy nem vagyunk született anyák, hiába a tévhit, igenis léteznek olyan nők, akiknek nehezebben megy az önmagukra rátalálás abban a teljesen más életszerepben, hogy anyák lettek és be vannak zárva otthonra, mint amikor szabadon jöhettek – mehettek a világban. Igen a párkapcsolat, pláne a házasság is lekorlátozza az embert, de az még mindig semmi ahhoz képest, hogy egyik napról a másikra felelősséget kell vállalni egy másik emberi lény életéért, néha minden külső segítség, útmutató nélkül. A további rész pedig, ami nagyon tetszett: hogy a szülőség nem one-man show.
Kiállítás és expedíció szeptember 23-tól november 5-ig a Vajdahunyadvárban. 13 szeptember, 2017 Kincs a gyereknevelésben: a humor Van, akinek ösztönösen jön, és van, akinek gyakorolnia kell, de érdemes használnunk a humort a gyereknevelésben, mert kapcsolatot teremt, oldja a feszültséget, és gördülékenyebbé teszi a mindennapokat. Cziglán Karolina pszichológus cikke a Dívá 12 szeptember, 2017 Útmutató a "jóízű" iskola fogyasztásához 12 pontban Csengetés. És a gyerek, mint a zabolázatlan kiscsikó rohan(na) a folyosóra. Ne rohangálj! – hangzik a szigorú figyelmeztetés. Az óvodában megszokott lazaság után a helyhez kötött, 45 percig tart(and)ó feszült figyelem következik. Legalábbis a tannéni, és apa-anya ezt várja el tőle. Aztán jönnek a panaszok: a gyerek izgága, "hiperaktív", és ezt mostanában egyre többet hallom... Hogyan lehetne élvezni az iskolát, ezt szedtem össze 12 pontba és erről beszélünk majd a Taníts szabadon, tanulj szabadon! című eseményen is. No lássuk! Tükör által homályosan – Testképünk változásai Gyakran látom a közösségi oldalon ismerősünk tizenéves lányának háromnaponta cserélődő profilképeit.
Ám nem jelennek meg a felsorolt nehézségek, amikor olyan gyerekeket néznek, akiket a szülő saját döntésből vállalt egyedül. A statisztikák szerint ezek a - többségében - nők az átlagosnál magasabban képzettek, és mivel szabad vállalásról van szó, előre fel tudják mérni a helyzet financiális oldalát. És persze az a stressz, és érzelmi konfliktus sem jelenik meg, amivel a válás következményeként meg kell küzdeniük sokaknak, és ami rányomja bélyegét arra is, mennyire tudják megadni a szükséges stabilitást, gondoskodást, odafigyelést a gyermeknek. Egyes szerzők felhívják a figyelmet, hogy akik önként vállalnak egyedül gyereket, jobban kiépítik már előre a hálózatot, ami segíteni fogja őket, legyen szó rokonról, barátokról, bébiszitterekről. Tehát kevésbé érzik magukat egyedül. Belátható, hogy egész más helyzet, ha az ember dönthet egy életformáról, és felkészülhet rá, mint mikor valami mást szeretett volna, és az érzelmi gyász, az önértékelés megingásával való küzdelem közepette kell valahogy biztosítania a gyerek számára az érzelmi és anyagi biztonságot.