Való igaz, az effektusok jók, nagyon sok ember munkáját igényelték. Mégsem kellett volna szétválasztani az utolsó részt, ez a cselekedet a mozi szempontjából csak rontott a már amúgy is megunt sorozaton. Nesze semmi, fogd meg jól! Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part II) - színes, magyarul beszélő, angol-amerikai fantasy, 131 perc, 2011 Rendező: David Yates Szereplők: Daniel Radcliffe (Harry Potter), Ralph Fiennes (Voldemort), Emma Watson (Hermione Granger), Rupert Grint (Ron Weasley)
A jelenetek működése érdekében Radcliffe elemezte, hogy Rupert Grint, Emma Watson és a többi színész hogyan mozgott és beszélt, hogy helyesen ábrázolja őket. Radcliffe például észrevette, hogy Grint 'igazi csóvában csóválva jár. ' Radcliffe azon is meglepődött, hogy milyen gyorsan felvette Watson árnyalatait. Cserébe ugyanezek a színészek rendezték Radcliffe-t annak érdekében, hogy az előadásai a lehető leghitelesebbek legyenek. Lynch készítette Luna táncát Evanna Lynch volt a tökéletes szereplőválasztás Luna Lovegood számára, mivel képes volt megragadni a karakter minden furcsaságát, varázsát és együttérzését. Ezek a vonások gyönyörűen megtestesültek, amikor Luna táncolt apjával, Xenophiliusszal Bill és Fleur esküvőjén, ketten karjukat csapkodva körbe-körbe forogva. Kiderült, hogy Lynch maga találta ki a táncot. Végignézte a könyv esküvői fejezetét, és észrevette, hogy az áll, hogy Luna forog, és Harry azt hitte, hogy elrugaszkodik a Wrackspurttól, és mindez inspirálta saját egyedülálló felvételét az apjával.
A legfontosabb, hogy mosolyt csalt Radcliffe arcára. törmeléket használtak a Roxfort csatája során A Roxfort-i csata természetesen hatalmas filmvállalkozás volt. Mivel a harcok során a Roxfort súlyosan megsérült, nagyon sok törmelék borította a környéket. Mivel a csatában a színészek rohangáltak és romokra hullottak, a filmkészítők nem akarták megkockáztatni, hogy a színészek valódi, éles sziklákon sérüljenek meg. Ennek megakadályozása érdekében a Roxfort-i csata során felhasznált törmelék minden darabja volt egyenként lágy polisztirolból készül. A hamis törmeléket a tényleges szikláknál is könnyebb volt manipulálni, amikor a sok bonyolult jelenetet visszaállították a csata során. 9. A koboldokat ábrázoló színészek a kísérőknek megkövetelték a mozgást A kobold karaktereinek protézis összetétele összetett volt. A sok különféle sminkterv között, akik teljes protézist viseltek, mind kontaktlencsét kellett használniuk. Ez annyira hátráltatta a látásukat, hogy ők kísérőkre volt szükségük a mozgáshoz.
Ez lett volna a mi "kis" Harry Potter érdekességeket összegyűjtő listánk, noha tudjuk, hogy még számtalan kis részlet és érdekesség akadt, amik most nem fértek be. Ti mikről tudtok?! Válaszaitokat írjátok le kommentben! Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!
Ez a kisfiú épp mostanában kezdene felnőni, de ezzel a bátor és okos meccsével a varázslatot rosszra használó leggonoszabb Voldemort ellen rá is kényszerül erre (az egyik szereplő már Potter úrnak szólítja), és ebben a harcban csak a barátaira és az érzéseire a HP-filmben a legtöbb dolog a helyén van: a 3 barát most is összetart, jól összeszokott csapatként dolgoznak, és láthatóan ugyanannyira kedvelik egymást, mint kiskorukban, 10 évvel ezelőtt (az első HP-film 2001-es). A felnőtt varázslók már eldöntötték, melyik oldalon állnak, és ennek megfelelően viselkednek Roxfort ostrománál is. A látvány is a helyén van: a meseszerűség, a Gyűrűk Ura-s beborult égbolt, a szürke fenyegetés Roxfort körül, és Harry-ék épületeken belüli kalandjai jól elvannak egymással. Bár, ami azt illeti, Roxfort csatája helyenként átment fenyegető, trollokkal tarkított Gyűrűk Ura-féle megoldásba, és az nem volt annyira jó (persze, mivel nem tudjuk, a könyvben ez hogy volt leírva, nincs mihez viszonyítanunk.. ). Szerencsére most kicsit visszafogták az óriáskígyós horrorisztikus elemeket, ami nem azt jelenti, hogy a kígyó háttérbeszorult volna, de nem rajta volt a hangsúly, hanem Harry Potter végzetén.
"Amit Rowling hét kötetben adott nekünk sokkal több volt, mint amit négy rendező nyolc filmmel alkotni tudott. Ettől függetlenül a Harry Potter széria ott van a filmklasszikusok között. "bővebben
Yates erőssége nem a külsőségekben, a látványban rejlik, munkáinak nincs kirívóan sajátos képi világa, mint például a harmadik részt jegyző Alfonso Cuarónnak, ő elsősorban a színészekhez értő, azokat jól mozgató drámai rendező, aki képek helyett jobban szereti szavakkal elmondani a dolgokat. A Halál ereklyéi 2. részében is csak azt teszi, amit ezidáig is tett, amihez ért: remek történetmesélői érzékről tesz például tanúbizonyságot akkor, mikor filmjét lényegében úgy szerkeszti meg, mint egy szimfónia utolsó tételét, odafigyelve arra, hogy visszhangozzon a korábbi részekből olyan elemeket, motívumokat és karaktereket, melyek bizonyos okokból fontosak voltak, kiemelt jelentőséggel bírtak. Ezek aztán a mindent eldöntő, végső küzdelemben csúcsosodnak ki, majd Yates a finálé okozta katarzist egy olyan szívbemarkoló, szinte teljesen dialógusmentes utószóval követi, örök nyugovóra helyezve vele egy érát, amit nehéz lesz bárkinek is, legyen az elvakult rajongó, vagy akár csak egyszeri néző, nem összeszorult torokkal végigülnie.