Az ő történetük egy ponton übereli a főhősök között zajló erotikától fűtött akarom-nem akarom játékot. Nem mondanám, hogy maradandó élmény volt olvasni a könyvet, de lehetett szórakozni rajta – nem a pozitív értelemben. Úgy tudom a kiadó további klasszikus romantikus történeteket tervez megjelentetni a szerzőtől, majd meglátjuk azok milyenek lesznek – feltételezem hasonló stílusban íródtak. Erotikus írások rajongóinak ajánlott, ők minden bizonnyal értékelni és élvezni fogják a történetet. Meg az ízlések és a pofonok… * Sylvia Day – Idegen a férjem, Álomgyár, 2017
– Lezártad? – kérdezi újra. – Oda-vissza. Rendes beszélgetést – magyarázom. – Na jó. Nem arról volt szó, hogy az a csók meg se történt? Ebben egyeztünk meg. Megígértetted velem. – Igaz. De te szoktál gondolni arra a dologra, ami meg se történt? – Igen – feleli, és én rájövök, hogy szeretném, ha gondolna rá. Azt akarom, hogy ő is tipródjon rajta, ahogyan én. De amint rájövök, hogy örülök annak, hogy foglalkozik vele, arra is rájövök, nagyon nem kéne örülnöm. Meg se kellett volna kérdeznem. – Jól van – szólalok meg végül. – Csak ezt akartam tudni. – En viszont hadd jegyezzem meg, ha már majdnem létezik ez a nem létező csók, hogy én nem úgy gondolok rá, mint ami semmit se jelenlett. – Rendben – felelem. – Én viszont próbálom elfelejteni. Visszafordulok anyám felé, aki még mindig Virsliről és a méretéből adéxtá nehézségekről beszél Gail zavartan nézi. Az arca kezd savanyú grimaszt ölteni, de szerencsére ekkor felcsendül Rose hangja, aki nem éri el a süteményes lányén, ezért kiabálni kezd: – Mami!
Selymes, szőke haja úgy hullámzik az arca körül, mintha az élete állandó samponreklám lenne, apró keretes szemüvege pedig folyton lecsúszik tökéletesen keskeny orrára, amin keresztül nem is tudom, hogyan kap levegőt. Olyan az orra, mintha szépségre, nem gyakorlatias működésre tervezték volna. Lindsay természetesen már kívülről fújja az egész sztorit, és egyetértően bólogat. Én tovább ütöm a vasat. Elmondom neki, hogy nem is volt olyan vészes, ahogy egyik üzleti útról a másikra mentem, hogy néhány hónapot töltsek egy-egy ügyfelem székhelyén, vagy részt vegyek minden lehetséges szakmai konferencián, miközben céges bérlakások és szállodai szobák között sodródtam. Mindezt annak reményében tettem, hogy a kellő idő és távolság segít begyógyítani összetört szívem sebeit. Hogy amikor újra látom Artie-t, készen álljak. Hát most nem állok készen. – A szerelemnek nem lehet parancsolni, de még egy kulturált demokrácia se tudja irányítani – magyarázom Lindsaynek. A demokrácia definícióját azon két emberrel folytatott beszélgetéseim alapján alkottam meg, akikkel mindent megosztok: szorongásra hajlamos asszisztensemmel, Lindsayvel, aki ebben t pillanatban is épp az oldalamon baktat a JFK reptéren, illetve túlfeszített idegzetű anyámmal, aki gyorstárcsázó billentyűt rendeli a telefonszámomhoz.
A Crossfire sorozat után, azt hittem, hogy ez is majd a nagy kedvencek közé fog tartozni. Sajnos nem így lett. Voltak olyan részek, ahol legszívesebben leraktam volna a könyvet, de nem….. aztán a vége felé már egész jó ice29 P>! 2017. július 10., 17:54 Sylvia Day: Idegen a férjem 79% Jól indult. Tetszettek a szereplők, működött a kémia. A közepe felé azonban leült és már lassan haladtam vele. Kissé unalmassá vált, nem kötött le. A vége megint jobb lett, de nem eléggé. Remélem a következő részek pörgősebbek lesznek. Tamlilla>! 2017. július 19., 13:16 Sylvia Day: Idegen a férjem 79% Remek történelmi romantikus. Az írónő az egyik legjobb, abban, hogy az erotikus jeleneteket a lehető legjobban megjelenítse és olyan élethűvé tegye, hogy szinte szikráznak a lapok. Ebben nem igen akad párja, azt hiszem… A történet is rendben volt, és remek lett a mellékes szerelmi szál is. Talán egy kicsit lehetett volna izgalmasabb, de mindenképpen a jobbak közül való. Ács_Milán>! 2019. május 13., 16:33 Sylvia Day: Idegen a férjem 79% Az írónő Crossfire sorozata a kedvenc könyveim sorát gyarapítja.
– Akkor is ott voltál? – Igen, a ballagásodon is. Mindig a távolból figyeltelek; a lelátó utolsó sorából, vagy a tornaterem legvégéből. Azt hiszem, egyszer anyád is meglátott engem, de nem jött oda vitatkozni. Hagyta, hogy a távolból nézzelek. Artie újabb titkos oldalát ismertem meg, de ez szerény és kedves volt. – Szerettem volna, hogy részt vegyél az életemben – mondja John. – Úgyhogy ebben is hasonlítunk egymásra. Életemben nem hallottam még ilyen gyengéd szavakat. Nem tudtam, John igazat mondott-e, de az biztos, hogy igaznak hangzott. Ennél többet nem akartam hallani. Rájöttem, hogy nem bíztam Johnban; féltem, hogy nem lesz elég kíméletes Artie-val, de most kiderült, hogy tévedtem. Mégis volt kapcsolatuk az évek folyamán, csak John nem tudott róla. Úgy tűnt, megérti, milyen hatalmas jelentősége van a látogatásának Artie számára. Most már tudtam, hogy Johnnak is fontos a találkozás. Talán mégse hitte el a saját mantráját, hogy közte és Artie között nincs semmiféle kapocs. Talán tényleg igazat mondott Artie-nak.
A New York Timesban olvastál róla? – Anyám találta ki. – Ó, értem. Nos. – Megköszörüli a torkát. – Lehet, hogy a Tanácstalan Férfiak Generációjának tagja vagyok – vallja be. – Általában tényleg tanácstalan és zavarodott vagyok, és a nők nem nagyon segítenek az eligazodásban. Ez elég egyenes válasz volt? Bólintok. – Nem volt fair kérdés. – Viszont anyukád írhatna egy cikket a New York Times-ba. Jó kis szlogent talált ki, márpedig manapság elég ennyi a sikerhez. – Majd megmondom neki – felelem. Elfordulok a folyótól, és Johnra nézek. – Megjöttünk. Ez itt az Artie-túra következő állomása. Kérdezz nyugodtan. – Nem arról, hogy a férfiak vagy a nők erősebbek-e? Nem a nemek harcának témakörét vesézzük ki? – Nem, inkább kérdezz másról. – Rendben – feleli. Zsebre teszi a kezét, majd lenéz a cipőjére, aztán rám. – Artie lánykérése spontán volt, vagy begyakorolt? Tudom, hogy nagyon érzelmesen kellene megélnem ezeket az emlékeket. El is öntenek az érzelmek, de nem úgy, ahogy számítottam rá. Az, hogy Johnnak Artie-ról mesélhetek, igazi megkönnyebbülés, és mindig várom a következő alkalmat.