Az incidens után néhány nappal minden indok nélkül elbocsátották, gondoskodva arról, hogy soha többé ne kapjon munkát sehol. A jobbnál jobb karakterszereplők közt látható Martin Balsam (Howard Simons) és Jack Warden (Harry Rosenfeld) is, akik korábban a Tizenkét dühös emberben is jól működtek együ elnök emberei a 8 Oscar-jelölésből 4 kategóriában (legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb hang és legjobb látványtervezés) győzött is. Csak halkan jegyzem meg, hogy a '70-es években még szakmai szempontok alapján értékelték a filmeket. Sokkal nagyobb elismerés az alkotók számára, hogy munkájuk bekerült az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának Nemzeti Filmarchívumába is. A filmben elhangzó választási csalásokra utaló "kibaltázás" kifejezés beékelődött a politikai szakzsargonba, azóta is használják és sajnos alkalmazzák is. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy az internet előtti időkben személyes találkozókra hagyatkozva, könyveket, feljegyzéseket és jelentéseket bújva, noteszba, gyufás skatulyára, szalvétára jegyzetelve hogyan jutott el két újságíró egy szokványosnak hitt betöréstől az amerikai elnök trónfosztásáig.
Film tartalma Az ördög dublőre előzetes megnézhető oldalunkon, az előzetes mellett letölthetsz háttérképeket és posztereket is nagy felbontásban. A film rövid tartalma: Bagdad a híres és gazdag emberek játszótere, ahol mindent meg lehet venni – ha meg tudod fizetni az árát. Ez Saddam Hussein legidősebb fia, Uday világa, itt tudja igazán érvényesíteni erkölcstelen romlottságát és halhatatlanság iránti vágyát. Amikor Latif Yahia-t, a hadsereg egyik hadnagyát Saddam palotájába hivatják, még nem sejti milyen lehetetlen küldetésre kényszerítik: neki kell lennie Uday "fiday"-ának, azaz dublőrének, különben az egész családját lemészárolják. Az árulással és cselszövéssel teli világban Latif élete múlik azon, hogy megtalálja, kiben bízhat, és megmeneküljön a rákényszerített személyiségtől. A film készítői: Corrino Media Corporation Corsan Staccato Films A filmet rendezte: Lee Tamahori Ezek a film főszereplői: Dominic Cooper Ludivine Sagnier Raad Rawi Lehet, hogy így ismered még ezt a filmet mert ez a film eredeti címe: The Devil's Double Háttérképek A film előzetesei mellett szeretnénk pár képet is megosztani veled amit akár háttérképnek is használhatsz számítógépeden vagy bármilyen okos készülékeden, a képeket egyszerűen le is töltheted nagy felbontásban csak kattints a kép nagyítására.
A forgatókönyv több kézen is átment, mielőtt William Goldman végleges verzióját elfogadták volna. Ő egyébként korábban forgatott már Redforddal (Butch Cassidy és a Sundance kölyök), Dustin Hoffmannal pedig később a Maraton életre-halálra című moziban dolgozott együtt. Goldman első vázlata sem a rendezőt, sem Robert Redfordot nem győzte meg, jobban tetszett nekik Bernstein változata, amelyet viszont Goldman utasított vissza. Pakula és Redford is megírta a maga verzióját, végül hosszas egyezkedés után Goldman kivonata lett a befutó. Alan J. Pakula a legapróbb részletekre is odafigyelve adta vissza a kor paranoid hangulatát, ráadásul mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legtényszerűbben ábrázolja a történteket. Nem tért ki a karakterek magánéletére, teljes mértékben a botrányra és a politika gépezetére fókuszált. A film forgatókönyve szinte csak párbeszédekből áll, mégis képes több, mint két órán keresztül fenntartani a feszültséget. A mai filmeknél ezt már sajnos nagyon nehéz elképzelni.
Többről van itt szó, mint egy játékról. A világ pusztulófélben van és az eddig ismert társadalmi rendszerek eltűntek. Az útvesztő csak egy kezdeti próba volt, és eztán már egy újabb következik, ami jóval veszélyesebb és összetettebb küzdelmeket követel meg. La casa del fin de los tiempos. (2013) Egy igen kiemelkedö misztikus thriller, horror Venezuelából. Egy anyát(Dulce)kettös gyilkosságért maximális börtönbüntetésre itélnek. 30 esztendö elteltével újra visszatér a tett szinhelyére, egy különös házba, mely sötét titkokat rejteget... Dulca szerepében Ruddy Rodríguez-t láthatjuk, az egykori venezuelai szépségkirálynöt, énekesnőt, modellt és üzletasszonyt... Garp szerint a világ. (1982) Jenny Fields, a jóházból való úrilány ugyan szeretne gyereket, ám nem kíván tartós intim viszonyba kerülni semmilyen hímnemű lénnyel. Amikor a II. világháború idején ápolónőként dolgozik egy katonai kórházban, találkozik egy halálosan sebesült őrmesterrel, aki gyermeket nemz az asszonynak. Így jön a világra T. S. Garp, Jenny és az őrmester fia, akit anyja nem enged ki védőszárnyai alól, inkább beáll iskolai nővérnek egy jó nevű fiúiskolába.
A történtekről a két újságíró, Carl Bernstein és Bob Woodward könyvet is írt (amely 1973-ban Pulitzer-díjat nyert), a film jogait pedig Robert Redford vásárolta meg. A színész csak producerként szeretett volna részt venni a projektben (Carl Bernstein szerepére Al Pacinót képzelte el), a Warner Brothers viszont csak azzal a feltétellel finanszírozta a filmet, ha Bob Woodwardot Redford alakítja. Mind az újságírók-, mind a rendező részéről bölcs döntés volt még melegében megírni a botrányt, hiszen az ügyben érintett valamennyi tanú még életben volt, így szinte első kézből jöttek az információk. "Nézze, kétezer riporter van ebben a városban, öten vannak a Watergate-en? Mikor szerezte meg hirtelen a Washington Post a bölcsesség monopóliumát? " Annak ellenére, hogy kezdetben a Washington Post nem nézte jó szemmel, hogy Woodward és Bernstein kisajátítják a sztorit, a vezetőség mindenben támogatta munkájukat. Bár részleteket először a The New York Times közölt, a kormány "javaslatára" hamar leszálltak az ügyről, a The Washington Post volt az egyetlen, aki mindvégig kitartott a "csillagos-sávos lobogójú" sajtószabadság mellett.