[34] Kései kisprózái • Noha elsősorban nagyprózai művei – történeti és társadalmi-lélektani regényei – hozták el számára a sikert, Gárdonyi elsősorban mindvégig novellista volt. Regényeinek és színműveinek legtöbbje előbb novellaként vagy elbeszélésként született meg, Gárdonyi ezt a tartalmi magot fejtette tovább, de míg dramaturgiai készsége, helyzet- és feszültségteremtő ereje elbeszéléseiben érvényesült, regényeit lazán összefűzött szerkezeti elemek, a megkomponáltság részleges hiánya és a meseszövés romantikus csapongása jellemzi. Az Egri csillagok szövegével soha nem volt elégedett, az 1913-as kiadásig minden egyes megjelenés előtt újra és újra átírta, átstilizálta a regényt. A munkássága utolsó évtizedében írott nagyprózái már kiérleltebb, letisztultabb képet mutatnak, szerkezetileg egységesebbek és lélektanilag is elmélyültebbek. Az irodalomtörténeti és -esztétikai elemzések azonban egyaránt a kisprózában jelölik meg azt a műfajt, amelyben Gárdonyi maradéktalanul kibontakoztathatta írói tehetségét.
1903. Fehér Anna: Betyár-történet 3 felvonásban. 1906. Online Fekete nap: Történet a szabadságháborúból 3 felvonásban. 1906. Falusi verebek: Köznapi történet három felvonásban. 1909. Szentjánosbogárkák: Tíz kisebb színmű. 1924. Zéta: Színmű. (A láthatatlan ember alapján) Versek – drámák. Szalai Sándor és Tóth Gyula. 1966. A tükörkép: Válogatás Gárdonyi Géza műveiből halálának ötvenedik évfordulójára. Fazekas Zsuzsa. Budapest: Nemzeti Propaganda Iroda. 1972. = Színjátszók Kiskönyvtára. EmlékezeteSzerkesztés Életéről, személyéről és művészetéről már életében születtek írások, a halálát követő évtizedben megjelenő Gárdonyi-monográfiák és ‑elemzések száma pedig tucatnyira rúgott (felsorolásukat lásd a szócikk végén). Gárdonyi halálát követően fia, Gárdonyi József vette kezébe apja irodalmi hagyatékának rendezését, emellett Az élő Gárdonyi címen könyvet is írt apjáról (1934), valamint németre fordította A láthatatlan ember című regényét (1941). Részben szervezőmunkájának köszönhetően 1923-ban létrejött az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság, amely 1924 és 1938 között a Dante Könyvkiadóval összefogva hatvan kötetben jelentette meg az író teljes életművét.
Gárdonyi Géza, született Ziegler Géza (Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30. ) magyar író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között. Gárdonyi GézaGárdonyi 1921-benSzületett Ziegler Géza1863. augusztus árdpusztaElhunyt 1922.
Azt azonban már nem tudta megakadályozni, hogy az egri városvezetés 1912-ben átkeresztelje az író lakhelyéül szolgáló Takács utcát Gárdonyi Géza utcára. [15] Aszketikus életmódjának további cáfolata, hogy gyakran kelt útra, bel- és külföldön egyaránt: 1899 tavaszán Konstantinápolyba utazott anyagot gyűjtendő az Egri csillagokhoz, 1900-ban pedig Franciaországba ment, ekkor már az Attila és a hunok idejében játszódó A láthatatlan emberen gondolkozott, s a catalaunumi csatatér meglátogatása volt egyik célja. 1903-ban végiglátogatta gyermekkora helyszíneit, 1908-ban Olaszországban, 1909-ben Bajorországban járt, 1912-ben nagyobb körutazást tett Erdélyben. Voltak egészen sajátságos, különc útjai is: A bor című színművét úgy írta meg két hét alatt 1900-ban, hogy vonatról vonatra szállt, s míg szaporodtak a betűk a kéziratban, ő észrevétlen beutazta fél Magyarországot; 1901-ben álnéven szobát vett ki a kolozsvári New York szállóban, hogy befejezhesse Annuska című darabját. Élete utolsó évtizedeiben írói munkája mellett időt és energiát szentelt természetszeretete kibontakoztatásának is.
Emellett a buddhizmus, az okkultizmus és a miszticizmus, a teozófia és a spiritizmus egyaránt erősen befolyásolták vallási szemléletét. A személyiségét alakító ellentmondások, ellentétes hatások sora folytatható. Érdeklődése is széles körben mozgott, gondolatvilágára és esztétikai érzékére egyidejűleg akár szélsőséges benyomások is termékenyen hatottak. Egyszerre volt például ihletett olvasója a mizantróp és pesszimista Arthur Schopenhauer gondolatainak, szívesen forgatta a világ és az ember nyomorúságáról valló Dosztojevszkij és Reviczky Gyula írásait, ugyanakkor elkötelezett híve volt a szociális radikalizmusnak és gyermeki rajongással viszonyult Dankó Pista önfeledt és naiv tematikájú magyar nótáihoz. [22] A kortársak Gárdonyiról papírra vetett vallomásai és visszaemlékezései egy dologban kivétel nélkül megegyeznek: visszahúzódó, befelé forduló embernek írták le. Társaságban is nagyokat és jelentőségteljeseket hallgató embernek ismerték, megnyilatkozásai visszafogottak, már-már szemérmesek voltak.
924–925. ISBN 963-547-414-8 ↑ ÚMIL. 2000: Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Péter László. jav., bőv. 713–715. ISBN 963-05-7745-3 További irodalomSzerkesztés Madarász Flóris: Gárdonyi Géza. 1909. Vértessi Aranka: Gárdonyi nyelvéről. Budapest: Markovits és Garai. 1910. Erdősi József: Mozaik: Feljegyzések Gárdonyi Gézáról. Budapest: Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság. 1923. Gopcsa László: Gárdonyi Géza élete és legelső írásai. Budapest: Pfeifer. 1923. Bilkei Ferenc: Gárdonyi és a buddhizmus. Székesfehérvár: Vörösmarty ny. 1925. Szabolcska László: Gárdonyi Géza élete és költészete. Temesvár: Helicon. 1925. Kéky Lajos: Gárdonyi Géza. Budapest: Pallas. 1926. Gárdonyi Géza emléke. A győri lakóházán elhelyezett márványtábla leleplezési ünnepélyén elmondott beszédek és alkalmi költemények. Győr: Győri Hírlap ny. 1928. Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka: Lélek és forma a századforduló irodalmában. 1929. Váth János: Gárdonyi Géza életrajza. Szombathely: Dunántúli ny. 1929. Kelemen Ferenc: Gárdonyi Géza nevelői személyisége "Az én falum" tükrében.