A legszebb annak a vasúti utazásnak a története, mely alatt az érettségije után Fiumébe utazó fiatalembert a vonaton egy elmebajos lány szájon csókolja. Az indulás izgalma; a vasúti fülke keretébe foglalt idegen élet: a szomorú anya s a különös lány; a borzalmasságában is ígérettel teli csók, az éjszaka után a tenger, irtózat és szánalom kalandja után fényes utcák, önbizalom és olasz szó: egy nap alatt az életet éli meg Esti Kornél, amely felé, félénk kalandor, kirepült. Ahogy végiggondolok Kosztolányi művein, nem emlékszem rá, hogy valahol magasabban járt volna, mint amikor ott áll az ablaknál Esti Kornél mögött a Quarnero felett. Németh László, A hét napjai: Magyar kaleidoszkóp, Tanu, 1933. (június) 294–303. L. Kiadatlan tanulmányok, Budapest, Magvető, 1968, 1. kötet, 260–271. p. Az Esti Kornél első bírálatai közül alighanem Babits Mihálynak a Nyugatban megjelent írását, pontosabban írásait emlegetik a legtöbbször. nJegyzet Figyelemreméltó, hogy Szegedy-Maszák Mihály éppen Babitscsal kezdi recepciótörténeti áttekintését: "Némi túlzással azt lehet mondani: a kötet értelmezéstörténete egy alapvető félreértéssel kezdődött.
[További hivatkozások a kötetben: 535, 541, 728, 860. ] 58) Kerecsényi Dezső, Kosztolányi Dezső, Irodalomtörténet, 1937. sz., 9–15. (15. ) p. 59) Murányi-Kovács Endre, Kosztolányi Dezső, Munka, 53. 1937. (január), 1657–1659. (1658. ) p. 60) Kozocsa Sándor, A magyar esztéta-lélek: Kosztolányi Dezső, Esztétikai Szemle, 1937. (március), 14–22. p. 61) Illés Endre, Hatholdas rózsakert: Babits Mihály novelláskötete, Nyugat, 1937. (május), 357–359. p. 62) Bóka László, Kosztolányi Dezső, Apolló, 1937, 6–7. kötet, 186–188. p. 63) Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, Nyugat, 1937. (december), 386–391. (391. ) p. 1938. 64) Baráth Ferenc, Esti Kornél = B. F., Kosztolányi Dezső, Zalaegerszeg, Pannónia, 1938, 91–95. p. 65) Kosztolányi Dezsőné, Édes Anna – Esti Kornél. Pen = K. D. -né, Kosztolányi Dezső, Budapest, Révai, 1938, 273–277. (276. ); 285–290. (290. ; Budapest, Holnap, 1990, 228–231. (230. ); 238–244. (243–244. ) p. 66) Szegzárdy-Csengery József, Kosztolányi Dezső, Szeged, Magyar Irodalomtörténeti Intézet, 1938, (Értekezések a M. Kir.
Ez legszebb bizonyítéka meggyőződésének. Szegzárdy-Csengery József, Kosztolányi Dezső, Szeged, Magyar Irodalomtörténeti Intézet, 1938, (Értekezések a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből), 71–78. A korszak két legjelentősebb Kosztolányi-értelmezője viszont egyáltalán nem vette figyelembe az Esti Kornélt. Barta János 1940-ben megjelent tanulmánya mindössze két helyen hivatkozik rá. Egyfelől "a kötetlenség mámorába belekóstolt", a hitetlenséget "könyörtelen moralitássá" emelő Kosztolányi egyik jellegzetes teremtményének tekinti Esti Kornélt, "a felelőtlenül szabad életérzésnek szemléletes hordozóját", "önmagának ezt a légiesebb, virtuózabb felét, akibe aztán múltjának, kezdő pesti éveinek […] emlékeit is beleömleszti". Másfelől tipikus mintáját látja benne Kosztolányi humorának: "A humor forrása az, hogy az író a valóság egyetlen síkját, amely önmagában elszigetelve sohasem fordulhat elő, mesterségesen kiemeli, elszigeteli. Ezzel velejár az, hogy ennek az elszigetelt valóságnak a tendenciái, amelyek ottan, természetes helyükön soha tisztán ki nem bontakozhatnak (mert a valóság egyéb rétegei gátolják őket), itt – közegellenállás hiányában – túlnőnek önmagukon, hipertrofikus tenyészetté növekednek.
Művében különösképpen a lírája "irodalom". Erre a különösségre Esti Kornél adja meg a magyarázatot – no meg az a szenvedélyes Ady-tanulmány, amelyben a férfi Kosztolányi mondott ítéletet nemcsak Ady, de nemzedékének "lírai hite" felett is. Ez a generáció fedezte fel s duzzasztotta naggyá a "kivételesen ritka", "észbontóan szép", "bűnösen nagyszerű" hangulatokat, ez a nemzedék vallásos áhítattal élt-halt a "soha vissza nem térő" pillanatokért. Az érzelmi életnek ezt az önmagába- szerelmes bódulatát, ezt a narcisztikusan-egocentrikus kultuszát ápolgatták magukban nemcsak a Sárkányok, Vándor V. Valérok, Géza Gézák s a kötet ötödik fejezetében felvonultatott titánok (az első Nyugat-nemzedék könnyen identifikálható tisztjei, közkatonái és martalócai, halottak, élők és élőhalottak), hanem Esti Kornél maga is. A Szegény kisgyermek panaszai-ban, az Őszi Koncert-ben (ha verbális szépségeiktől eltekintünk) ugyanaz a mesterségesen felkorbácsolt láz fül, ugyanaz a betegesen-céltalan esztéticizmus éli ki magát, amelyet Kosztolányi, a kritikus- művész, Adynak egyebek között a szemére vet.
116. sz. (május 24. ); Költő a huszadik században címmel – változatlan szöveggel – elsőként a Reggel című hetilap közölte (1935. (április 29. ) 10. ). című Kosztolányi-versre felelt, míg Kosztolányinak az 1932. december 17-i szerzői estjén felolvasott vallomása, az Önmagamról részben Babitsnak az egy héttel korábbi szerzői estjén elmondott, Üzenet és vallomás című beszédével szállt szembe, amire viszont Babits válaszolt a Könyvről könyvre című rovatában. nJegyzet Nyugat, 1933. (január 16. ) 124–128. p. Lehet, hogy az Esti Kornél 1933 elején írt első fejezetében szereplő mondat, a "Szégyelltelek a nagyképűek előtt"nJegyzet Lásd KrK, 24. is egy tőről fakad a "Minden búvár nagyképű" kijelentéssel. nJegyzet Király István, i. 407–409. p. Tehát az Esti Kornélról szóló Babits-bírálat és az erre válaszoló Esti Kornél éneke egyaránt e vita állomásainak tekinthetők. Egyébként Kosztolányi ellenszenve a "mélység" iránt jóval korábbi keletű. 1906-ban – amikor a legszorosabb volt a barátsága Babitscsal – már legalább részben készen állt az Esti Kornél énekének mélység-metaforája: "A modernek, a budapestiek, kik az egyetemi körben délelőtt vidéki lapokat olvasnak, s délután a fővárosi szerkesztőségek kilincseit adogatják át egymásnak, sok hazug jelszót terjesztettek el, mely már a köztudatban [! ]
És érdekes, az ilyen darabok formai szempontból is messze mögötte maradnak azoknak a daraboknak, melyekben mondanivalója is van. A tartalmi szempontból jelentős fejezetek (a vasúti kaland az őrült leánnyal, a német elnök) formailag is messze kitűnnek; érthető, hiszen itt van mit formálni, itt a kifejezés nem csupán technika, hanem mélyről, a koncepció őstalajából fakad. Amit a mi annyira modern nemzeti klasszicizmusunk belső formának nevez, éppen az valósul meg ezekben a tartalmilag is kiváló fejezetekben. Haraszthy Gyula, Kosztolányi Dezső Esti Kornélja, Budapesti Szemle, 231. kötet 673. (december) 382–384. p. A megjelenést követő években alig-alig írtak Esti Kornélról. Jószerivel két új észrevétellel kell beérnünk a Tengerszem kötet megjelenéséig. Kozocsa Sándor szerint "ebben a nem »regényes« ciklusban a már önmagára eszmélt pesti élet kerül megszemélyesítőjével, Kornéllal előtérbe. Ez a könyv a maga kedvesen »spiessbürger-ellenességében « is a legpolgáribb irodalom finoman átérzett és beleélt hajtása. "