Nick Hornby instant klasszikusa – eredetileg High Fidelity, magyarul Pop, csajok, satöbbi címen – idén márciusban éppen húsz évvel ezelőtt, 1995-ben jelent meg (magyarul először 1998-ban), a könyv ötéves évfordulóján, azaz tizenöt éve, 2000 márciusában pedig a mozikba került a Stephen Frears-féle filmadaptáció. Nincs is ennél jobb apropó a visszatekintésre. Ha valaki kapásból tudja, mi a különbség a Little Latin Lupe Lu Righteous Brothers-féle és Mitch Rider and the Detroit Wheels-féle verziója között, vagy hogy miért ciki Art Garfunkel és miért menő Marvin Gaye, elég ha annyit mondunk rá, "tudod, olyan, mintha a Pop, csajok, satöbbiből lépett volna elő. " A történet három központi karaktere – a harsány Barry, a félszeg Dick és a magát középsúlyúként pozicionáló Rob – tökéletes mintapéldái ennek a típusnak. Lemezboltban dolgoznak, egy elitista klubot alkotva nyomják a bennfentes szövegeket, top ötös listákat gyártanak és szívóznak a lúzer és tudatlan vevőkkel. A varázsuk persze pont ebben rejlik, olyannyira, hogy a néző úgy érezheti, hogy legszívesebben besétálna Rob lemezboltjába, hogy magába szívja a hely atmoszféráját.
Ha viszont a filmet nézzük, fel sem kell kelnünk a fotelból, így is szól Bob Dylan, a Velvet Undergound és a többi, Rob által istenített popzene. Cusack és írótársai kétezer számot hallgattak meg, és ebből hetvenet válogattak be a filmbe. Mind közül a The Beta Band Dry the Rain című hipnotikus hatású szerzeményéhez kötődik a legemlékezetesebb zenei pillanat a filmben. Rob ezzel a számmal mutatta meg, mekkora ereje is van egy jól eltalált popdalnak. Én is abba a tömegbe tartozom, akik a Pop, csajok satöbbi-ből ismerték meg a The Beta Bandet, és aztán rongyosra hallgatták a lemezüket. 3. Hozzá mertek nyúlni a könyvhöz Zeneőrült emberek a világ minden részén léteznek, de szenvedélyüknek mindig vannak helyi jellegzetességei is, olyan helyi bandákért rajonganak például, akikért senki más. A film nem szúrta el a könyvet azzal, hogy London helyett Chicagóban játszódik. Ellenkezőleg, így újat tud adni a regény elolvasása után is, mivel egy új színteret ismertet meg annak helyi jellegzetességeivel együtt.
Hát, tessék: 5 dolog, amit nem bírtam Robban Zenesznob. Egy ideig mókás, de amikor olyan előadókat piszkál, akiket szeretsz, akkor összevonod a szemöldököd, hogy mit képzel ez a fazon? Mélabús önsajnáltató. De nem az aranyos fajtából. Egyáltalán, van aranyos fajta? Tudja, hogy mi javíthatna a helyzeten, de nem teszi. Ráadásul másokat hibáztat! Életképtelen érzelmileg. Nem is ez a jó kifejezés, inkább olyan, mint egy gyerekes, önző, megbízhatatlan, duzzogó, makacs öszvér. Csodálkozunk, hogy elhagyta az összes nője? Képtelen elköteleződni, úgy tesz, mintha ezt tenné, de nem. Sosem az aktuális barátnőjénél van fejben, a múlt és a jövő neki mindig izgalmasabb. Hogy olyan nőket kap meg, akiket igazán nem érdemelne meg! A legtöbb pasi amúgy se érdemli meg a nőjét. (Ezt pozitívan és negatívan is értem. ) Igazából így se tudok rá haragudni, pedig kéne. Mert pontosan érthető, hogy ha csőd az életed, és még a csajod is elhagy, akkor sokkal könnyebb másokra mutogatni és daloktól várni a megoldást.
Rob élete évek óta ugyanabban a mederben poshad, a csőd szélén táncoló bakelitboltjában lógatja a lábát különc kollégáival, Dickkel és Barryvel, rendezgeti a lemezgyűjteményét abban a kis lyukban, amit otthonának nevez, igyekszik kerülni a szüleit, és általában elhagyják a barátnői. Most is ez történik, Laura egy szép napon összecsomagol és lelép. Robot ez meg se viseli, hiszen még az öt legfájdalmasabb szakítási listáján se szerepel! De most nem ez a legnagyobb baja, hanem hogy miért mindig őt hagyják el és nem fordítva. Mire erre választ kap, túl kell esnie rengeteg búslakodáson, szomorú popszámon és kellemetlen beszélgetéseken a volt barátnőivel. Természetesen azokkal, akik a listán szerepelnek. Laura mit képzel? Az ő neve nincs is rajta! Ha már Rob és bakelitbújó barátai ennyire szeretik rangsorolni a világot, akkor fel is sorolnám azt az 5 dolgot, ami megragadott a könyvben. 5 dolog, ami megragadott Rájöttem, hogy egész jó móka idióta listákat készíteni. A zenék. Most kérdezhetnétek, mennyire izgalmas dalcímeket olvasni, de ki mondta, hogy nem hallgathatsz zenét olvasás közben?
Ennyit a popról most jönne a satö lehetne írni arról, hogy egészen pontosan mik történtek Robbal abban az időben, amikor éppen nem Laurával volt együtt, de elég legyen annyi, hogy talán az a satöbbi. Mi kellhet akkor a boldogsághoz? Pont annyi minden, amennyit Hornby leír, és pont annyi küzdelem árán, amennyit Rob küzd. Sajátos angol humorral megírt könyv, ahol nem fergeteges vicceken, hanem egyes helyzetek teljes abszurdságán nevetünk – általában kínunkban. A könyv olvasása közben sok mindenre rájövü nem kell világmegváltó gondolatokra várni, mert valójában arra jövünk rá, hogy ilyenek igazából nincsenek. Ettől lesz olyan megnyugtató könyv, mert azt mondja, hogy nincsenek nagy, az egész életünket meghatározó döntések vagy hibák, hanem életünk van, aminek velejárója, hogy felelős döntéseket kell hoznunk, még ha ezek olykor rosszak is. Hát ilyen egy férfi "szakítós" regény. Tele van filozofikus eszmefuttatásokkal, sok humorral és végtelen tisztelettel a nők iránt. És persze van benne hepiend is, meg egy csomó jó figura.
Név szerint Joan Cusack, John három évvel idősebb testvére. Ő ront be a lemezboltba, és ordítja le Rob fejét. De az megvan, hogy John édesapja és húga is szerepel a filmben? Dick Cusack játssza a lelkészt a temetésen, Susie Cusack pedig Catherine Zeta-Jones vacsoraasztalánál bukkan fel. Fontos lehetett ez a film a Cusack csalá van a fél család - Dick Cusack és Susie Cusack a Pop, csajok satöbbibenForrás: InterCom4. Neves chicagói frontembert csicskáztat Barry A Championship Vinyl lemezeit lapozgató emberek nem egyszerű statiszták, sokszor helyi együttesek tagjai tapogatják a háttérben a CD-ket és bakelitlemezeket. A legnagyobb szerep az U. S. Maple énekesének, Al Johnsonnak jutott: ő az a szerencsétlen zeneőrült, aki újból és újból betér az üzletbe, hogy megvegyen egy lemezritkaságot, de Barry mindannyiszor megalá Johnson és Jack Black a Pop, csajok satöbbibenForrás: InterCom5. Jack Black a legviccesebb a filmben, mégis majdnem nélküle kellett leforgatni El tudja képzelni a Pop, csajok satöbbi-t Jack Black nélkül?
Nyilvánvaló, hogy Hornby munkája mindenre kiterjedőbb, mélyebb és jobb, de a film készítőinek elég kulcsjelenetet és mondatot sikerült átemelniük a filmbe ahhoz, hogy sikeresen megidézzék a könyv szellemét. Egy jelentős változás, hogy a filmben a történet helyszíne London helyett Chicago lett és a temérdek utalás és szleng ennek megfelelően lett amerikanizálva. Viszont két kulcsjelenet annyira leegyszerűsödött, hogy már-már csalódást okozó. Rob filmbeli egyéjszakás kalandja Marie DeSalle dalszerző-énekesnővel egészen ideálisnak van ábrázolva, míg a könyvben Hornby kihangsúlyozza az egész esetlenségét és tökéletlenségét, alaposan megbontva ezzel a gyönyörű/tehetséges énekesnők idealizált képét. Hasonlóképpen leegyszerűsödött a filmben Rob és exe, Laura szexjelenete a kocsiban – a lány apjának temetése után. A szereplőgárdáért azonban pirospont jár: Iben Hjejle Laurája majdnem jobb, mint a könyvbeli elképzelhető karakter, a mellékszerepeket játszó színészek felhozatala parádés (Tim Robbins, Catherine-Zeta Jones, Lisa Bonet), és a három központi lemezboltos figurával szintén telibe találtak az alkotók.
Belemegy egy egyéjszakás kalandba Marie De Salle-lal, hiszen milyen menő dolog már egy szexi zenésszel összebújni?! Pop, csajok satöbbi magyar változata nem készülhetne el nélküle: Szabó Benedek Azt nyújtja a Szabó Benedek és a Galaxisok zenében, amit a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan filmben. Kiáll a zenekara élén a színpadra, és fülbemászó melódiák kíséretében elénekli, mi is foglalkoztatja a húszas éveinek végén, harmincas éveinek elején járó generációt. A dalszövegeket hallva Rob Gordon is minden bizonnyal vadul bólogatna, hogy ez bizony így volt. A dalszerző-énekest a filmhez fűződő viszonyáról és a zenebolond énjéről kérdeztü neki csoda, egy másik embernek csak valami, ami szól a háttérben - Szabó BenedekFotó: Polyák Attila - Origo"Nagyon szeretem a filmet, tök jól működik úgy is, hogy a regény cselekményét áthelyezték Amerikába, bár az is igaz, hogy a könyvet csak később olvastam. Mindkettő a kapcsolatokról, az öregedésparáról és a nosztalgiáról szól, a zenebuziság csak egy szokatlanul élethű háttér.
Rohan az a rohadt idő, ma 20 éves a Pop, csajok, satöbbi. Ezt a 10 apróságot lehet, hogy nem tudtad róla akkor sem, ha ott van életed top 5 legjobb filmje között. A Nick Hornby regényéből készült High Fidelity 2000. március 31-én debütált az USA-ban. Az Amerikába importált londoni történet azonnal bejött (szinte) mindenkinek, mi is isten tudja, mennyiszer láttuk. Nézd meg ma is a 20 éves évforduló tiszteletére, de előbb olvasd el ezt a 10 apróságot, és talán jónéhány jelenetet másképp nézel majd. 1. Tim Robbins egy 2019-es interjúban elmondta, hogy azért is vállalt el fillérekért szerepet ebben a filmben és az Anchormanben, mert parókában játszhatott bennük, és megígérték neki, hogy ezeket a parókákat meg is tarthatja a forgatás után. Meg is tartotta. Még a mai napig is megvannak neki otthon. Néha felveszi őket Halloweenra. 2. Cusack eredetileg nem akarta "áttörni a negyedik falat", azaz folyamatosan kiszólni a nézőnek, hanem narrációval oldotta volna meg, hogy halljuk Rob gondolatait, Stephen Frears rendező azonban meggyőzte arról, hogy gondolja meg magát.