Melyik lehet igaz? A választ megkönnyíti az a Rajk-interjú, amelyet a kilencvenes években adott Tasi Józsefnek, a PIM munkatársának. Ebben Rajk is kijelenti, ellentmondva saját korábbi cikkeinek, hogy a vers átadása személyesen történt. Tasi, aki a beszélgetésre nyilván felkészült Rajk írásaiból, még rá is kérdez: "Nem postai úton? " Mire Rajk a leghatározottabban cáfol: "Nem, nem postai úton. " (Közbevetőleg: a "pesti lakás" jelzőjét tekintsük a "budapesti" pongyola változatának, mivel a lakás Budán volt, az I. ker. Mészáros u. 12. alatt, amint arról még lesz szó. ) Érdekes eltérést mutat a találkozó lezajlása a szerzők, a leány és – ezúttal egy másik, szintén ma is élő tanú elbeszélése között. Utóbbi a múzsa tanítványa volt élete utolsó éveiben, oktatásának színvonalára következtethetünk abból, hogy Heine verseinek eredeti, német nyelvű, hatkötetes kiadását használták. Míg a szerzők és a leány pár mondatos érdektelen beszélgetésről számolnak be, a tanítvány szerint neki a múzsa azt mesélte, hogy József Attila szerelmet vallott, és öngyilkossággal fenyegetőzött, ha nem lesz az övé.
kötetében, teszi ezt anélkül, hogy egyetlen, nevéhez fűződő publikációt megemlítene! Többször szóba került már Marton Márta második férje. Rajk nem közöl róla semmit, az ő írásaiból magányos asszony képe rajzolódik ki, aki "műszaki fordításból és nyelvtanításból tartotta fenn magát". A valóság némileg más. Szabolcsi tett egy megjegyzést zárójelben a múzsa nevére vonatkozóan: "utóbb Szilágyi Mihályné", sok fejtörést okozva nekem. De legalább nem adtam fel az ez irányú kutatást, míg fény nem derült a második férj személyére: Szigeti Mihály, a múzsa színésznő barátnőjének, Szigeti Idának a testvére. Tehát nem Szilágyi, hanem Szigeti. A téves közlés feltehetően Szabolcsi rendkívül csúnya, csaknem olvashatatlan kézírása okozta sajtóhiba. Szigeti Mihály egyébként maga is rendkívül érdekes figura, hegedűművész, Kodály egykori tanítványa, de róla most csak annyit, hogy az ötvenes-hatvanas években a SZÖVOSZ-nál jutott mind magasabb pozícióba, biztos megélhetést nyújtva mindhármuknak (haláláig egy fedél alatt lakott velük a múzsa édesanyja is).
VISSZHANG - LXV. évfolyam, 27. szám, 2021. július 9. Végleg elültek a múzsa személyéről szóló viták, amióta tisztázódott, hogy József Attila az Óda című költeményét dr. Szőllős Henrikné (született Marton Márta) művészettörténészhez írta 1933 júniusában, a Lillafüreden rendezett íróhét alatt. Vagyis joggal nevezhetjük őt az Óda múzsájának, ha nem csókolta is meg a költőt sem a homlokán, sem egyebütt, beszélni is csak keveset beszéltek egymással. Múzsasága főként abban állott, hogy jókor volt jó helyen. Nem hagyott nyugodni a tény, hogy ennek a legendásan vonzó hölgynek csupán egyetlen fényképe maradt az utókorra, amelyről bájos, de komoly arcú, ifjú leány tekint vissza ránk. Én kiteljesedett asszonyi szépségében szerettem volna látni őt, ahogyan József Attila, hogy átérezhessem a költő fellángoló szenvedélyét, és ha pár kattintással nyomban teljesül a kívánságom, sosem tudtam volna meg többet sem róla, sem az Óda kéziratáról. Személyére és az eseményekben játszott szerepére vonatkozó ismereteinket több forrásból is meríthetjük.
Egyik sem helytálló, feltehetően mindkét szerző szóbeli közlésre hagyatkozott, illetve Rajk esetében van egy később ismertetendő teóriánk. Hivatalos iratok alapján tehetjük közzé, hogy Marton Márta 1901. május 28-án született, tehát 1933. június 10-én, a lillafüredi írótalálkozó kezdetén két hete töltötte be a harminckettőt, halálakor pedig életének hatvannegyedik évében járt. Megér egy gondolatot a születési helye is. Noha az említett lexikonban Kismarton áll, a hivatalos iratok szerint egybehangzóan: Felsőkismartonhegy. Ez a helység évszázadokon át Kismarton (ma Eisenstadt, Ausztria) városrésze volt, így az ott lakók mindig is joggal vallhatták magukat kismartoninak, azonban tény, hogy a múzsa születése körüli évtizedekben önálló községként funkcionált. Felmerülhet továbbá a kérdés, hogy a Marton családnév nem a születési helye után magyarosított név-e. Édesapját Marton Józsefnek hívták, tehát ha történt is magyarosítás, az korábban, még a múzsa születése előtt mehetett végbe. A lexikon szerint "A gimnáziumot Budapesten, az egyetem művészet- és zenetörténeti fakultását Bécsben végezte el", miközben – 1946-ban kelt, nem nyilvános, francia nyelvű önéletrajza szerint – Rockefeller-ösztöndíjban részesült ("J'ai fait mes études secondaires a Budapest, mes études universitaires de philosophie et d'histoire des arts a l'Université de Vienne, ou j'ai obtenu la bourse Rockefeller.
Rajk máshol úgy fogalmaz cikkében, hogy a kézirat "a háborúban megsemmisült", Szabolcsi pedig azt közli, ezzel többé-kevésbé egybehangzóan, hogy "Az ostrom alatt elvesztek ezek a dokumentumok", ami elfogadható is lenne, csakhogy pár sorral lejjebb ezt írta oda zárójelben: "(Egy másik alkalommal azt mondta, hogy József Attila levelét és az Óda kéziratát férje féltékenységből semmisítette meg... )" Nyilvánvaló, hogy maga Szabolcsi is észlelte az ellentmondást, ám feloldani nem állt módjában. Sajnos nincs információnk, hogy mit értett másik alkalom alatt, azonban a férj szó használatára már láttunk példát. Ezúttal vélhetően a múzsa aktuális partnerét takarja szalonképes megfogalmazásban, így módszertani elvünk alapján ez utóbbi megjegyzést tekintem igaznak. De hogy mégse legyen ennyire egyszerű, ennyire egyértelmű a megoldás, vegyük figyelembe a következőket is. Rajk 1964-es cikkében az eredeti kézirat lehetséges szemtanúiról szólva kit szólaltat meg legelsőként? "Jogos feltételezés alapján megkérdeztem dr. Gleimann Anna pszichológusnőt, vajon nem látta-e... " Jogos feltételezés... Mit takar vajon ez a homályos megfogalmazás?
Árakkal kapcsolatos információk:Borító ár: A könyvön szereplő, a könyv kiadója által meghatározott árKorábbi ár: Az elmúlt 30 nap legalacsonyabb áraOnline ár: A rendeléskor fizetendő árBevezető ár: Megjelenés előtt leadott megrendelésre érvényes ár Felkértük a Nap Kiadó költő szerzőit: Ágh Istvánt, Csokits Jánost, Csoóri Sándort, Ferencz Győzőt, Kodolányi Gyulát, Lator Lászlót, Lukács Sándort, Papp Zoltánt, hogy a legkedvesebb 5 József Attila-versüket nevezzék meg, és rövid esszében mondják is el, hogy miért azt választották. Leírás Felkértük a Nap Kiadó költő szerzőit: Ágh Istvánt, Csokits Jánost, Csoóri Sándort, Ferencz Győzőt, Kodolányi Gyulát, Lator Lászlót, Lukács Sándort, Papp Zoltánt, hogy a legkedvesebb 5 József Attila-versüket nevezzék meg, és rövid esszében mondják is el, hogy miért azt választották. A Költők a Költőről sorozat 3. kötete.
Óda (Magyar) 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! 3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
"vérköreid miként a rózsabokrok" "Lombos tüdőd szép cserjéi"Elragadott látomás A szerelem "öntudatlan örökkévalóság" A női testben valósul meg az emberi lét örökérvényűsége. 5. rész: LEZÁRÁSÚjra a valóság Kijózanodás: a szavak nem tudják kifejezni mit érez Újra fellobban a szenvedély, a vágy hogy egymáséi lehessenek Visszatérés a vershelyzetbe A vereség beismerése, eszmélkedés "el vagyok veszve azt hiszem" 6. rész: MELLÉKDALHétköznapi realitás Egyszerűség Az otthon a harmonikus emberi élet vágya Az első öt rész feszültségeit oldja fel Elbizonytalanodó remény A háromszor ismétlődő "talán"A mellékdalt József Attila már nem Mártához írta Később csatolta hozzá, múzsája Róza