Hiszen "világi", mindennapi, amatőr, civil szempontból mindenkit érdemes megtanítani rá, tehát azt is, akiből később nem lesz nagy költő és író, csak a tudását szeretné tágítani, közelebb szeretne kerülni a művekhez és azok megalkotási módjához, vagy csak a családjának, a kedvesének szeretne verseket írni. Továbbá az az olvasó, aki tisztában van a versformákkal, jobban fogja értékelni, ha egy vers ebben vagy abban a versformában íródott, hiszen nagy valószínűséggel rájuk fog ismerni, ahogy annak idején, a háború előtt, ráismertek a versformák dallamára-ritmusára az érettségizett emberek. A fent elmondottak lényegi része igaz az összes, más művészeti iskolára is: a rajziskolákra, a zeneiskolákra, az énekiskolákra és még folytathatnánk a felsorolást. Most pedig jöhet a következő fontos téma, az úgynevezett ösztönös költő és a tudós költő szétválasztásának kérdése. Lackfi azt pedzegeti könyvében, amit jelen sorok szerzője is aláír, hogy a két kategória nem különválasztható. Ha valaki úgy születik, hogy tehetsége van az íráshoz, a költészethez, az még önmagában nem elég.
De nem szabad, hogy ez elvegye a kedvünket mások olvasásától. Főleg azért nem, mert a szárnyukat bontogató írók gyakran esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, feltalálták a spanyolviaszt, miközben az újnak hitt versformát, képet, témát már 80 éve kitalálták (és el is használták). Igazság szerint a 20. században annyi minden történt a művészetben, hogy nehéz újat felmutatni, de nem is feltétlenül kell. Rám inkább felszabadítólag hatott ez, hiszen már bármit lehet - csak rajtad múlik, hogyan fejezed ki magad: szabadverssel, barokkos körmondatokkan vagy szapphói strófákban megírt himnusszal. Hogyan kezdtem verseket írni? Nézd meg itt! 4. Áss minél mélyebbre magadban! Biztosan hallottad már a mondást: "aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. " Lehet írogatni az alkonyatról, meg arról, hogy jön az ősz, de az egész mit sem ér, ha nem vagy őszinte, nem tárulkozol ki, nem ásol mélyre magadban. Ez néha fájdalmas, nehéz, akár egy pszichoterápia. Tőlem gyakran kérdezik óvatoskodva: "jaj, nem baj, hogy a betegségedről / anyukád haláláról / stb.